.:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:.


Házirend:
- Ide csak olyanok léjenek be akiket érdekelnek a kéek
- Anyám nem a manager-em... ne vele oszd meg a problémákat és észrevételeidet hanem velem
- Alkohol fogyasztásra és dohányzásra alkalmas terület
- az oldalt 10 éven aluli nézők számára csak nagykorú (lehetőleg testvér) felügyelete mellett ajánljuk
- Jégkrémet és Hamburgert behozni tilos, kötelező jelleggel le kell adni a portán!!!

Porta

Szíves megértésüket köszönöm! További jó szórakozást!



.:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:.

Fél év elteltével újra jelentkezem. Túl sok minden történt... az alatt a fél év alatt... Még a kettővel előtti bejegyzésembe ki volt téve a R.I.P felirat... Ismét kibiggyeszthetem a fekete zászlót... zászlókat.
Egy apró versecske egy hatalmas művésztől:

Sírsz, őrjöngve tombolsz-
ne törj össze semmit
ne bánts meg senkit-
elvonul a világ
letéi szárnyaid
ami repülni akar-
Repülj - Te!
Lent és fent
de ne süllyedj
Élj, lebegj
Apád- így akar!

Az a gondolat hogy mindenki csak magára számíthat az életbe... talán most tisztul tki előttem.... szeretném hinni hogy nem... hogy igen van valaki... valakik... De már kötődni is félek másokhoz... Félek az elvesztéstől, mert szörnyű dolog. Persze itt vagytok nekem, számomra nagoyn fontos emberek... ki tudja nektek mennyire vagyok az. Nekem nagyon. Titeket nem akarlak elveszíteni, de az élet olyan, hogy el foglak ... úgyhogy nincs más dolgom mint kihasználni a maradék időt a szé dolgokra... és küzdeni... Most ép egész pozitívan kukucskálok a szomorúságtól szétmart agyamból ... nem is értem... talán ha teljesen átengedném magam... még élni se tudnék... Nem bírok feldolgozni 2 hihetetlen fontos ember halálát úgy, hogy még másik 2ét se tudtam amik évekkel/évvel ezelött történtek.
Most belevetem magam abba a játékba amit "magányos szerelemnek" hívnak... vagyis megyek kergetni az elérhetetlen álmaimat... amint a tapasztalataim is igazolják... nem fog összejönni egyik sem ... de azért boldogsággal tölt el hogy újra kalandozhatok... még ha szívszorító érzés is néha... de szeretek a suli folyosóján némán követni valakit, és elolvadni egy mosolytól... még ha azt másnak is küldi. Vagy csak figyelni egy baráti beszélgetést és nem is igazán tudom miről van szó mert elveszek az illető szemeiben. Nos hát így vagyok. Próbálom kiegyensúlyozni azt a hihetetlen nagy lelki sokkot... vagy csak még fel se fogtam mi történt.... nem tudom igazán....
A végére idebiggyesztek számokat amin éneklek :

[link]

[link]

[link]

[link]

(az utolsó számnál köszönöm Márki barátomnak a közreműködését, úgyanis ő
gitározta fel nekem a számot ^^)
.:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:.

ஐ Real-life Friends ஐ



ஐ Friends ஐ


ஐ Some great Artist ஐ


ஐ The Bests ஐ


.:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:. .:.